Te akkor ilyen zöld vagy?

Borítókép: Marschall József, Ősz Szilvia, Vasvári Babett, Kemenczés Bálint, „Csúcsragadozó” című pályamunkája a 2019-es ARC kiállításon

Itthon mennyire hangsúlyos a környezettudatosság?

⇒ Nem is olyan régen több portál is írt az egyszer használatos szatyrok, szívószálak és hasonló műanyag termékek betiltási tervéről, aztán a tényleges EU-s határozatról.
Pár hónapja meg itthon jött a hír, hogy beterjesztették a javaslatot. Majd visszavonták. Aztán újra bekerült, végül megszavazták.
Erről hallottatok már?

⇒ Európa zöldül. Már konkrét határidőkhöz kötik többek között az energiatermelés nagy részének megújuló forrásokból való fedezését, a kibocsátás javítását meg egyéb dolgokat.

⇒ Az egyik nagy élelmiszerüzletben lehet többször használatos zsákokat kapni, amikbe a következő alkalommal is tudsz zöldséget tenni. Nyilván pékáruval is ugyanúgy működik, de idő közben elérhető lett a sűrűbb szövésű zsömlés zsák is. Biztos, ami biztos.

Ez csak pár példa, mindhárom különböző horderejű. Kicsiben vagy nagyban, üzleti vagy lakossági nyomásra, de valami történik.

A nemzetközi sajtóban nagy hangsúlyt kapott a világszerte egyre több diáktüntetés a klímaváltozás kezeléséért. Központi szerepet vállalt/kapott benne egy svéd lány, Greta Thunberg, aki korábban suli helyett ült ki a parlament elé tüntetni, mondván, minek tanuljon, ha úgysincs jövője, amiért tanulhatna. Erős, mi? Másnap már nem egyedül ült ott.
Azóta tartott Ted előadást, beszélt az Európai Parlamentben, az ENSZ klíma konferencián, meg sok más helyen, és a helyzet komolyságát mi sem mutatja jobban, minthogy az ellenzői is szép számmal megjelentek.
Az ő nevével nehéz nem összefutni.

Persze lehet, hogy ezek csak az én hírfolyamomat öntik el, mert pár éve egyszer rákerestem, és azóta témába vágóan kapom a híreket.

Amit itthon gyerekként tapasztaltam, hogy… nem volt mit tapasztalni. Annyira nem beszélt a témáról senki. Amikor meg mégis, akkor vagy túlreagálva pánikolt, vagy tagadott, és részletesebb tudás nélkül kiállt amellett, hogy az egész klímaváltozás humbuk.
Mert ő is ezt hallotta valakitől.
Meg így egyszerűbb is.

Amiről szó volt az oktatásban az a Csendes-óceánon összesodródott szemétsziget, a tengerszint emelkedése, meg fajok kipusztulása. Meg ózonlyuk. Mint érdekességek.
Tengerpartunk nincsen, az őzikéink továbbra is láthatóak a vonatablakból, az ózonlyuk pedig nem fölöttünk van.
Nincs itt semmi gond.

Ugyanakkor jó magyarként minden télen többektől elhangzik, hogy 10 évvel ezelőtt még nagy hó volt, most meg csak ez a kellemetlen latyak van. Nyárról nyárra egyre több a hőségriasztás és erdőtűz, a téren zacskós vizet osztogatnak, és két kispanda születése között esetleg megemlítenek a hírekben is valami távoli hurrikánt, sarkvidéki hőségrekordot vagy ázsiai áradást.

Hogyne lenne gond?

Elég sokfelé volt szerencsém megfordulni Európában, és ami gyerekként nem tűnt túl fontosnak
– hiszen nem úgy kezelték, mintha fontos lenne -, kiderült, hogy azt máshol igencsak komolyan veszik. Kiderült, hogy máshol nagyon is fontos.
A hátizsákos utazók általában véve is fogékonyabbnak tűnnek a globális problémákra. Nyilván a világlátta háttér és társaság miatt. A legtöbb hostel ennek megfelelően törekszik is alkalmazkodni és megadni a lehetőséget, hogy a környezettudatos lakóinak ne okozzon problémát, sőt segítsék a mindennapjaik rutinját, legyen az egy zero waste életmód, vegetarianizmus vagy kevésbé meghatározottan egy környezettudatos szemlélet.
Értsd; Például a szelektív hulladékgyűjtés máshol NAGYON alap.
Annyira, hogy már nem is téma. És ez nem csak a hostelben összeverődött társaságok különlegessége, hanem számos fejlett országé. Utazás közben számtalanszor kapom a csodálkozó tekinteteket, amikor egy beszélgetésben kiderül, itthon a szelektív hulladékgyűjtés még mindig elég hiányosan működik. (pl ahol én lakom)
“És akkor mit csináltok a szeméttel?”
“Komolyan??? Ömlesztve mindent egy kukába?”

Persze vannak az irányt mutató közösségek, ahol már az én generációm is szelektálva nőtt fel.
De őszintén! Te meg tudod mondani, hányas számmal jelölt műanyagot lehet újrahasznosítani?

Azt látom, hogy itthon még mindig csak elméleti érdekességként kezeljük a környezettudatosságot. Letudjuk azzal, hogy papírszívószállal isszuk a koktélt. Lehet, hogy az ezt olvasók közül többetek még nem hallott mondjuk az imént említett zero waste kifejezésről.

És ez nem hiba!

Ha senki nem beszél ezekről, akkor honnan is hallottuk volna?
Honnan tudnánk, hogy egyáltalán mi köze van a szemetünknek és a húsfogyasztásnak a klímaváltozáshoz?
Honnan tudnánk, hogy már itthon is vannak boltok, ahol csomagolás nélkül tudunk vásárolni? Honnan tudnánk, miért okoz problémát a pálmaolaj, ha azt sem tudjuk, hogy létezik olajpálma? Honnan tudnánk a ruházkodásunk hatalmas ökológiai lábnyomáról?
És így tovább.

Nem foglalkozik vele a környezetünk, nem foglalkozunk vele mi sem.
Mert nem jut eszünkbe, vagy nem tudjuk, hogy lehet vele foglalkozni.

A Párizsi klímacsúcsra biztosan emlékszel.
2015-ben volt.
Most 2020 van.
Az akkor riasztó adatok és határidők hogyan változtak azóta?

Nagyon sokan a világon David Attenborough dokumentumfilmjein nőttünk fel, aki minket a kanapénkból vitt el a bolygónk leglenyűgözőbb tájaira, és mutatott meg számtalan csodát, ami odakint várja az utazót.
Vagy ma már csak várta.
Az újabb sorozataiban egyre nagyobb hangsúllyal beszél az emberi tevékenység hatásáról, és kézzel foghatóvá / felfoghatóvá alakítja számunkra a kárt, amit nap mint nap okozunk.
Nemrég az egyik premierjén olyan sokkoló adatokat mondott, mint hogy mára az összes emlős tömegének 96%-a ember és annak háziállatai. A világ madarainak meg 70%-a csirke.
A jelenleg zajló folyamatot már világszerte mint a földtörténet 6. nagy kihalási hullámát emlegetik, és ennek akarva akaratlanul az ember az okozója.

Te, én, mi!

Ha mi most beszélünk erről, és idáig kitartottál (amit ezúttal is köszönök), akkor beszéljünk arról is, mit tud az egyszeri ember tenni az ügy érdekében. Mert bár lassan a föntről jövő kezdeményezések is mocorognak, de a hangsúly itt a mocorgás sebességén van.
És azon, hogy ha te nem csinálod, más sem fogja.

Egészen pontosan meg tudom mondani, hogy Cordobából buszoztam Madridba 2018. október 25-én délután, amikor elérkezettnek láttam az időt, hogy többet megtudjak a témában.
Hogy előtte mit csináltam? Semmit!
Először csak szelektív hulladékgyűjtésről akartam olvasni. Nem nagy dolog. Csak arra voltam kíváncsi, milyen kukát vegyek otthonra. Aztán lassan begyűrűzött, és lassan két éve közel zero waste élem a mindennapjaimat.

Mindig egy lépéssel előrébb.

Megfontoltan,
kitartóan.

Persze vannak botlások, de nem a tökéletesség a lényeg. Nem lehet csettintésre átváltozni Földanya szent gyermekévé, és nem is kell, hogy ez legyen a cél. De lépésenként érzékenyebbé válhatunk a témában, és így lassan de biztosan haladhatunk afelé, hogy változást érjünk el nem csak magunkban, hanem a környezetünkben is.

Inkább gondolkozzunk átfogóan, és kezdetnek mondjuk amellett, hogy a kulacsunkat töltjük újra egy újabb ásványvizes palack megvásárlása helyett, még heti eggyel kevesebbszer eszünk húst, és többször választjuk a tömegközlekedést is az autó helyett.

Aztán ha úgy alakulna, persze jöhet a „hard core” tudatos vásárlás is karöltve a használt ruhákkal, piacozással, komposztálással és mosószerfőzéssel.

Hiszen ezek mind egy probléma.
Hiszen hiába nem vásárolnék műanyag csomagolású termékeket, ha kéthavonta cserélném a ruhatáram, és a kisboltba is autóval járnék.
Hiába választod a tofut a hús helyett, ha az 10.000 km-t repült mire a tányérodra kerül.
Hiába választod a biopamut jelölésű tucatpólót. Felirat ide vagy oda, az akkor is csak egy tömeggyártott divatcikk marad.

A „legkörnyezettudatosabb” termék az, amit le sem gyártottak.

Ugyanakkor nem attól leszel környezettudatos, ha inkább éhezel, amikor nem jutottál el a csomagolásmentes boltba. És nem leszel kevésbé értékes ember, ha párszor becsúszik egy zacskós paradicsom. De attól sem, ha valami környezetszennyezőről nem tudsz lemondani.
Lényeg, hogy át tudd gondolni minek mi az ára, és ha belefér, akkor az esetek többségében eszerint dönts.
Elég visszás lehet mindezt pont tőlem olvasni. Tudva, hogy a repülésnél kevés rosszabb utazási forma létezik. De tisztában vagyok azzal, mit vállalok be, amikor felülök egy gépre. És tudom, hogy lassan el fogok jutni odáig, hogy ne csak a problémát határozzam meg, hanem a megoldással is foglalkozzam.

A Climate change – The facts című dokumentumfilmben, amit szintén Sir David narrál, átfogóan tájékozódhatunk erről az összetett témáról. (itt elérhető online)

Sorra veszi, mi a gond, mi miatt van gond, és milyen megoldások léteznek. Merthogy nagyonis léteznek, és mégcsak nem is bonyolultak.
Beszél továbbá arról is, mit tehetsz te, én, mi.

Mindenki!