Felszálltam a gépre Koppenhága felé. Elindult tehát életem addigi legnagyobb kalandja: Egy hónap sátras-stoppos körutazás Izlandon. Érdekes mennyire világvéginek meg extrémnek tűnt ez akkor. Ugyanakkor milyen hamar beleszoktam.

Nade hogy jön ide Koppenhága?

Ahogy még hónapokkal az indulás előtt nézegettem, miként érdemes Izlandra menni, először jött a repjegyárak okozta szívroham. Aztán hosszasan keresgéltem alternatív lehetőségeket, míg rátaláltam a Dániából Feröer-szigeteken át Izlandig közlekedő kompjáratra.

‘Óó, Feröer-szigetek, és hajózás az óceánon? Mekkora menő már?!
Ezt csak nem hagyhatom ki!’

Mégis kihagytam. A kompozást. De nem a Feröer-szigeteket, mert addigra annyi képet nézegettem róla, hogy jobban vágytam rá, mint Izlandra.
Államvizsgára tanultam könyvtárban, amikor pihenőképpen rágoogliztam.
Aznap már nem tanultam többet… Jó módszer. Itt kipróbálhatod: klikk

A repjegyárak lejjebb kúsztak, a komp amúgy sem let volna olcsóbb, sőt… és a sebesség is sokat számított. Hiába mentem egy hónapra, minden másodpercéhez ragaszkodtam.
Egyetem után végre lehetőségem volt valami nagyszabásút utazni, és én egyszerre akartam mindent. Mindebben pedig 2 nap hajózás durva időpazarlást jelentett. Még úgy is, hogy 1 hónap körülre terveztem a kalandot.

  • Ám ha irreálisan drága a repjegy, vagy valaki lakóautóval menne, a komp mindenképpen egy jó alternatívát nyújt. Ahogy Tórshavn-höz (Feröer-szigetek) közeledsz, vagy Sejdisfjörduron (Izland) csurogsz végig, az az élmény a hosszú utat is tuti ellensúlyozza. Legalábbis a tömött hajók mind erről tanúskodnak.

Így első megálló a Feröer-szigetek lett, ami meg lévén a Dán Királyság része, Koppenhágából érhető el legegyszerűbben.

Hát így!

INDULÁS

A reptéren terveztem kivárni a feröeri csatlakozást. Úgysem aludtam még reptéren, eljött az idő – gondoltam – hogy ezen is átessek. Terv szerint napnyugtára bemetróztam volna picit fotózni a városba, de csak röviden, mert elég időt akartam hagyni, hogy lélekben is felkészítsem magam a másnap induló kihívásokra.
A gépen viszont pont régi ismerősök mellé szólt a jegyem. Lucky me, a társaság is jó volt, és egy kanapét is felajánlottak éjszakára.

Ezzel igen jól indult A hónap.

Másnap hajnalban csörgött az ébresztő. Enyhén szólva nem vagyok egy korán kelő típus, de a kaland az kaland. Kipattantak a szemeim, hamar elkészültem, és adrenalinnal tele léptem ki a lépcsőházból.
A repülő szinte üres volt. Gyakorlatilag egy privát gépet kaptam a világ végére. A stuardessek voltak az első feröeriek akikkel találkoztam.
Vagyis ez nem biztos, mert a reptéren legelőször egy földig érő, barna bőrkabátos, tömött szakállú embert láttam meg. Két fejjel volt magasabb nálam. Pont úgy nézett ki, mint akit vérbeli skandinávnak, adott esetben feröerinek is gondolhatnánk. Photoshoppal egy fejszét a kezébe, pár rénszarvast köré, és azt hiszem annál sztereotipabbak nem is lehetnénk.

Felszállás után azonnal felhőkbe kerültünk, ami végig tartotta is magát. Így sajnos semmit nem láttam Shetlandből, ami fölött út közben elszálltunk.

Egész úton egy chill mixet hallgattam.
Azóta is ha felcsendül, újra ott vagyok a gépen, pattanásig feszülnek az idegeim ereszkedés közben, míg elő nem bukkannak emlékeimből az első sziklák.

 

Az első sziklák

Varázslatos érzés volt elsuhanni pár sziget felett.
Megkockáztatom ez az egyik legjobb emlékem az egész hónapból. Bármikor visszamennék akár csak azért is, hogy a repülőből újra láthassam azt a kis feröeri mesevilág szeletet, ami abban a pár percben tárult elém.

Persze a következő napokat sem adnám vissza semmiért.

„Hegyembernek” tartom magam, és mint olyan, a Feröer-szigetek számomra maga volt a paradicsom.
18 kis vulkanikus sziget egy egészen apró területre bezsúfolva. Magas partok, kopár lejtők, eldugott falvak és vízesések, morajló hullámok. Hűvös nyugodtság és vad viharok látszólag véletlenszerű sora.
Az egész országnak ősi, spirituális hangulata van. Ez egy varázslatos hely, ahol nem lepődnél meg, ha törpök császkálnának elő az egyik barlangból, vagy ha véletlenül egy csoport máglya körül hahotázó boszorkányba botlanál.

Ez a Feröer-szigetek!

 

Folytatás következik.

2017.07.08.
2019.07.23.

Tetszett amit olvastál?

A Suit the World blog nekem egy hobby, és mindig is az lesz; Élvezem az írást, élvezem a fotózást, örömmel figyelem, ahogy bővül a kis SuittheWorld olvasótábor. Annak is nagyon örülök, ha neked akár töredék olyan jó volt ezt olvasni, mint amilyen nekem megírni.

Ha szívesen olvasnál a későbbiekben is hasonlókat, akkor ajánlom figyelmedbe a facebook és insta oldalam, ahol ha bekövetsz, egyből tudni fogsz róla, amint felkerült egy újabb bejegyzés.

Jó utat,
SuittheWorld Kristóf