Az nem kétséges, hogy ez a csöpp kis ország nem szokott a turisták eszébe jutni, amikor megnyitják a googlemaps-et ihletért. Lehet ennek oka, hogy nem is tudnak a létezéséről, hogy nem túl feltűnő a térképen, hogy az északi irányba amúgy is kevesebben utaznak, mint délre (hiszen logikusan nem arra indul el, aki a homokos tengerparton szeretné elfelejteni a hétköznapokat) , és a hírekben sincs gyakran róla szó. Ha mindehhez hozzávesszük a nehézkes megközelítését és a tomboló viharokat, akkor már meg is határoztuk a célközönségét:

Egy extrém vidék az extrém után vágyakozókat vonzza.

Kereshetik akár a sportolási lehetőségeket, a zord vidék természeti kincseit, vagy az elképesztő formákat, jelenségeket produkáló tájat, Feröer-szigetek mindegyikre tökéletes.

Sokszor ütközhetünk bele a neten fotókba, amik bolygónk hihetetlen tájaira csodálkoztatnak rá. A szigetek kis területén belül annyi epic hely van, hogy hamar a fotósok paradicsomává vált, akik talán már minden négyzetméterére rávakuztak legalább egyszer.
Itt azon feröeri helyeket szedtem össze, amikből megkockáztatom legalább egyről te is olvastál már.

Egy hibás tömörítés miatt szinte az összes saját képem elveszett, ezért a legtöbb illusztrációt mástól kellett beszereznem. A francia Jérémy, a dán Katrine és feröeri Olaf voltak oly jók, hogy kisegítettek pár fotóval. Szerencsére azért van pár saját is, amit még kintről feltöltöttem instragramra, így onnan is be tudtam hozni párat.

1. Közülük is talán a legismertebb a Leitisvatn, a tó a tenger felett.

Ezt a képet a google-ön keresztül kukáztam. Itt ugyanis nem volt velem senki, akitől utólag fotót kunyerálhattam volna. Jobb fent látszik Sandavagur település, vagy egyszerűen csak ‘Szanva’.
Jó tudni, hogy bár ebből a szögből úgy néz ki, a tó alig pár tíz méterre van a sziklaperemtől, a valóságban megvan az 200 is.

A Leitis annyit tesz… nem emlékszem… talán fehéret jelent, de a ‘vatn’ az biztosan a tó.
Az elsőre akár egy folyónak tűnő, óceán mellett húzódó tó a szigetek legnagyobb édesvíz készlete. Vagar szigeten nyúlik el Sørvágur várostól (a maga 1000 lakosával jócskán kimagaslik az 50 fős falvak közül) egészen a partig, ahol egy robajló vízeséssel, a Bøsdalafossur-ral zúg az Atlanti-óceánba. Erről Olaf (egy feröeri fotós, akivel A sirályincidens végén találkoztam) egyik képét tudom megmutatni:

Szanvából jól jelzett útvonalon könnyed sétával bejárható a terület, ezért ide viszonylag sokan látogatnak el. A sok turista pedig nagy rongáló hatást jelent. Emiatt és persze nyilván a kényelmi igények kielégítése végett is elkezdték kiszélesíteni és kaviccsal beszórni az útvonalat, amikor ott voltam. Ez nekem annyira nem jött be, mert így minimálisan sem kell majd “meghódítani” a terepet, de tény, hogy hosszú távon ez is hozzájárul a környezet megóvásához. Kevesebb ember fog letérni az ösvényről, és kitaposni a területet.

2. Kallur világítótorony

Ez saját fotó. 🙂

Kalsoy sziget nagyon ritkán lakott. Összesen 4 kis település van rajta, azonban az északi csücskében állították az egyik, ha nem a legtöbbet fotózott világítótornyot. Maga a torony nem egy építészeti remekmű, azonban a festői környezet tuti befutó. Trøllanes faluból egy fél órás túrával közelíthető meg, és a tökéletes fotópontig még egy keskeny sziklasávon kell átegyensúlyozni.

Ezt a képet Katrine-től kértem el. Katrine nagyon odavan a szigetekért. Ekkora már sokadjára járt ott, és azóta is többször visszament. Nem csodálkoznék, ha egyszer ide is költözne. A sziget világítótoronnyal átellenes oldalán stoppoltam le őt és édesanyját, akinek annyit mesélt a tájról, hogy “Muszáj volt megnéznem, mi olyan különleges itt”.

Világítótorony ide vagy oda, Kalsoy sziget önmagában is megéri a kompjegyét. A kikötőből egy hosszú autóút visz végig egysávos de kétirányú alagutakkal csodálatos hegyek gyomrán át.
Kb. a sziget felénél fekszik Mikladalur falu. 
A feröeri legenda szerint a fókák mind-mind vízbe fúlt embereki lelkek, melyek csak egy bizonyos napon jöhetnek partra. Egyikük és egy helyi férfi tragikus történetének kezdetét jeleníti meg Kopakonan, az éppen partraszálló fókalány szobra Mikladalur kikötőjében. Erről nincsen jó képem.

3. Mykines

Mykines sziget világítótornya is figyelmet érdemel, viszont ami igazán ide vonzza az embereket, az a hatalmas lundakolónia. A szelíd madarakról testközelből készülhetnek a sztárfotók. Olyan kis bohókásak, ahogy hallal megrakott csőrrel betipegnek az üregeikbe.

Ez saját fotó, de csalok. Ezt a lundát 3 héttel később fotóztam Izlandon.

Rajtuk kívül persze még számtalan tengeri madár költ szerte a 18 szigeten, és lundát is lehet látni sokfelé (pl. én a már említett Kallur világítótoronynál, a következő pontok közül pedig Gasadalur falunál láttam őket fészkelni). Ez a rengeteg madár rengeteg ornitológus természetfotóst vonz a szigetekre. Nem szokatlan látvány, hogy lehetetlen helyeken várakoznak a méteres teleobjektíveik mögött. Mykines különlegessége a lundák számában és az emberekhez való viszonyulásukban rejlik.

4. Risin és Kellingin szirtek

A képet innen szedtem, és itt már megosztottam egyszer.

A legenda szerint az izlandi boszorkány küldött ide egy óriást és annak boszorkány feleségét, hogy szerezzék meg neki a Feröer-szigeteket. Egy kötéllel kezdték vontatni azt Izland felé, kevés sikerrel. Annyira lefoglalta őket a munka, hogy nem figyeltek oda és felkelt a nap, annak sugarai pedig, mint minden éji teremtményt, őket is kővé dermesztette. Azóta ott állnak és vágyakozva tekintenek Izland felé.
A partközeli sziklák mitológiai megtestesítése elég általános a skandinávoknál. Egyik nap egy nagyon öreg, unatkozó, feröeri bácsi állt meg nekem a kocsijával, akivel utána jó sokat autóztunk és beszélgettünk. Amikor ezekről a sziklákról kérdeztem, mosolyogva mondta, hogy bár a hely szép, de a sztori amúgy nem túl egyedi, és bármerre megyek a szigeteken, mindenhol megkövült boszorkányokat fogok látni. Vagy épp óriásokat. Vagy mindkettőt.

Ahogy írtam, sokan az extrém sportok miatt látogatnak a szigetekre. És mi lehetne extrémebb, mint a szörfölés a jeges óceánban?

5. Slættaratindur

Egy igazán epic és számomra talán a legnagyobb élményt jelentő kilátás az ország legmagasabb pontjáról, Slataratindur hegy tetejéről tárul elénk. (Halkan jegyzem meg, alacsonyabb mint a Kékes. 1:0 ide.)
Ez egy kevésbé fotózott táj (nem csoda, hiszen meg kell mászni hozzá a hegyet…), azonban ha egy fotót kellene választanom, ami kifejezi a feröeri utam, ezt választanám:

Ez Jérémy fotója. 1 hónappal a kép előtt hagyta ott Franciaországot, ekkorra már megjárta Izlandot, és azóta is úton van. Jelenleg Ausztráliában.

Helyi szokás az év leghosszabb napján egy hegy tetejéről figyelni a naplementét pár órával később pedig a napfelkeltét. Azt is mondják, legalább egyszer minden feröerinek meg kell másznia Slættaratindur-t. Ez utóbbit egy nyugdíjas házaspár mesélte, akikkel a hegyen futottam össze. Nekik akkor jött el az idő.
Persze ez csak jó időben lehetséges, és sajnos a csúcsa a legtöbb napon felhőkbe burkolózik, odalent meg hatalmas köd van. Feröeri nyelven 40 különböző szó van a ködre. Ez sokat elárul az időjárásról.

6. Drangarnir és Tindhólmur

Feröer igazán különleges formákat nyújt, de Drangarnir és Tindhólmur szigetek az átlaghoz képest is extrémek. Komoly teljesítmény megmászni őket, ami évről évre vonzza a sportolókat. De a jó fotóhelyekhez is kemény túra eljutni. Sørvágur alatti félsziget végére kell valahogy kimenni, onnan a tökéletes szögből látszik mind a két sziget. Ide sajnos nem maradt időm kimenni. Na majd ha legközelebb megyek…

Drangarnir:

A képet innen szedtem.

Mögötte pedig Tindhólmur:

Ezt pedig innen.

7. Saksun

Az öböl

Saksunról itt már sok fotót mutattam.
Egy csodálatos völgyön keresztül közelíthető meg. Pofás kis házacskák, egy kis templom, körülötte legelésző birkák, vízesések és elképesztő, fekete homokos part.
A falutól könnyed sétával egy különleges partszakaszra lehet kimenni, de a dagály előtt vissza kell érni, ha nem akarsz úszni.

Árapályzóna az öböl bejáratánál

És a part.

8. Gasadalur

Ha az eddigi pontok közül egyiket sem ismerted, ezt biztosan fogod. Gasadalurról csak legekben lehet nyilatkozni.
A videó magáért beszél.

ENG: So now that I am cleen, wearing dry clothes and have eaten my dinner (cus cus… blöeee) here is the waterfall I was walking hours for: It falls under the village named Gasadalur witch was one of the most isolated place people live. Now it is connected to the rest of the island by a tunnel through the mountain I also hiked to get here. But before 2004, when the tunnel was built, locals had to hike the old route up the mountain as I did. Before 1873 there weren't even a cemetary, so people had to climb with the coffins. . HUN: Tehát! Most, hogy tiszta vagyok, szárazak a ruháim és ettem is (a kemping ingyenes dobozából szereztem csilis kuszkuszt. Azt hittem ez valami finom dolog… No mindegy.) itt van a mai vízesés, amiért órákat meneteltem a ködben: A patak Gasadalur falucska mellett csordogál az óceánba, ami sokáig az egyik legelszigeteltebb falunak számított. A part miatt a hajózás nehézkes, úgyhogy maradt a túrázás a hegyeken keresztül, ha egy helyi el akart jutni bárhova máshova. Egészen 2004-ig, amikoris megépítették az alagutat a hegyen keresztül, azt a túrát kellett megcsinálniuk, amin én is mentem. Nem mondom, hogy extranehéz, de nem is egy budai túra, és igen sokáig tart. 1873 előtt temetőjük se volt, úgyhogy a koporsókkal együtt kellett mászniuk. . #gasadalur #gásadalur #waterfall #isolatedvillages #vágar #vagar #faroeislands #feröerszigetek #hike #hikingaround #faroeislandshiking #oldroute #lastday #suittheworld

A post shared by SuitTheWorld (@suittheworld) on

A Múlafossur vízesés egy olyan látvány, amit nem érdemes kihagynia senkinek, aki a szigetekre téved. Órákat meneteltem a ködben a régi gyalogúton, hogy eljussak ide. A patak Gasadalur falucska mellett csordogál az óceánba, ami sokáig az egyik legelszigeteltebb falunak számított. A part miatt a hajózás nehézkes, úgyhogy maradt a túrázás a hegyeken keresztül, ha egy helyi el akart jutni bárhova máshova. Nem mondom, hogy extra nehéz, de nem is egy budai túra, és igen sokáig tart. Egészen 2004-ig volt ez így, amikoris megépítették az ide vezető alagutat. 1873 előtt temetőjük se volt, úgyhogy a koporsókkal együtt kellett mászniuk.

9. Fossá

Tjørnuvík-tól délre, Steymoy sziget keleti oldalán található a 140m magas Fossá, ami gondolom a ‘fossur’ vízesés szóból ered. Egy vízesés, amit helyi nyelven úgy hívnak, vízesés, biztosan a legnagyobb és legszebb kell, hogy legyen. És tényleg. (Mint az izlandi gejzír, amit úgy hívnak, Geyzir.)

+1. (10.) Tinganes

Ezt csak azért rakom ide, mert örülök, hogy legalább ez a videóm megmaradt. Tórshavn (a főváros) kikötőjében van az óváros, ahol már a 900-as években elkezdtek tinget, azaz gyűlést tartani. A kormánynak máig itt van a székhelye.

 

A videóban nem látszik, de az óváros tele van hagyományos, fővel borított házikókkal. Ez állítólag a gyakori kalóz/viking portyák miatt alakult így, hogy a falvak beleolvadjanak a tájba.

Ez Bøur falu, amin keresztül kell menni Gasadalur felé. A háttérben látható Drangarnir és Tindhólmur.

2017.