Varázslatos érzés volt elsuhanni pár sziget felett. Megkockáztatom ez az egyik legjobb emlékem az egész hónapból. Bármikor visszamennék akár csak azért is, hogy a repülőből újra láthassam azt a kis mesevilág szeletet, ami abban a pár percben tárult elém.
Az nem kétséges, hogy ez a csöpp kis ország nem szokott a turisták eszébe jutni, amikor megnyitják a googlemaps-et ihletért. Lehet ennek oka, hogy nem is tudnak a létezéséről, hogy nem túl feltűnő a térképen, hogy az északi irányba amúgy is kevesebben utaznak, mint délre, és a hírekben sincs gyakran róla szó. Ha mindehhez hozzávesszük a nehézkes megközelítését és a tomboló viharokat, akkor már meg is határoztuk a célközönségét: Egy extrém vidék az extrém után vágyakozókat vonzza.
Egy nappal korábban kb. ugyanilyen távot tettem meg oda-vissza. Így utólag itt persze meg kell jegyeznem, akkor nem volt 20 kiló a hátamon. Se nem esett. Igaz, ami igaz, köd se volt. És ami a legfontosabb, NEM VOLTAK SIRÁLYOK. Na de erre mindjárt visszatérek.
